Egy negyvenöt éves asszony ne táncoljon beat-et,
Csak zümmögje a sweet-et, ha éppen énekel.
Ne villogjon a bárba, mint egy forgalmi lámpa,
Ha már egyáltalában ugrándozni mer.
Két karját, ha ölelésre kitárja,
Benne vágy legyen és ne a lánya gitárja.
Úgy viselkedték tegnap, hogy nem ismerlek többé,
Hát legjobb, hogyha újból bemutatkozol.
Bakonyi Károly!
Bakonyiné!
Az, aki sajnos a Bakonyié.
Ha még soká így veszekedünk,
Öreg házasok leszünk.
Egy ötvenöt éves férfi ne tartsa magát vénnek,
Míg osztódnak a gének, legyen célratörő.
Egy ötvenöt éves férfi keményebb minden vajnál,
Feltéve, ha nem lajhár s nem túl kényelmes ő.
Ahelyett, hogy haragszik a gitárra,
Jól teszi, ha karját néha kitárja.
Míg mások lótnak-futnak és tesznek, mit csak tudnak,
Te nekem mindig újból bemutatkozol.
Bakonyi Károly!
Bakonyiné!
Az, aki sajnos a Bakonyié.
Ha még soká így veszekedünk,
Öreg házasok leszünk.