Elmész a ház előtt, hogy újra lássalak,
Tudom, csak arra vársz, hogy visszavárjalak,
Dúdolsz egy régi dalt, látszólag közömbösen,
De azért sejted azt, hogy én az ablakból lesem.
A függöny megremeg, könnyelmű mozdulat,
És lenn a ház előtt valaki felkacag.
Miközben tovább indulsz, érzed már,
Hogy előbb vagy utóbb,
De kimondom én a megbocsájtó szót.
. . .
Ha százszor születnék, százszor szeretnék belé.
. . .
Mintha csak ma lett volna, úgy emlékszem.
. . .