Elvirult a margaréta,
Szerte hullt a tarka rét,
Könnyet ejtünk már a nyár után,
Hit, remény és szenvedély,
Holdvilágos május éj,
Mind bolondos álom volt csupán.
Hervadt őszi éjszakán,
Már madár se szól a fán,
Egyre várunk új tavaszt,
És visszasírjuk újra azt,
Kit a szívünk egykor eldobott.
Májusban súgtam egy kispadon,
Azt, hogy a szívéért szívem adom,
Még aznap este egy csókot adott,
Egy héttel később már ott is hagyott.