Én nem tudom, hogy mit szerettem rajtad?
Hogy miért is láttam epernek az ajkad,
A te szemed az éghez nem hasonlított,
Hát honnan vettem én ezt a rossz hasonlatot?
Én nem tudom, hogy mit vártam tőled?
De tény az, hogy már elég is belőled!
Hogy teveled örökös nyárban élhetek,
Jaj, honnét vettem ezt az ötletet?
Ki tudja, miért kerestem benned
A nagy szerelmet, éppen tebenned?
De véget ért!…
S ilyenkor kár a könnyekért…
Én nem tudom, hogy ki jön majd utánad?
Hisz boldogsággal együtt jár a bánat!
Csak azt tudom, amit most mondani lehet!
Én nem tudom, hogy miért szerettelek?
Verse:
Ezerötszáz könny egy búcsúnorma,
Ez viszont egészen új forma,
Ez a kis dal csípős, mint a torma,
Hozzád száll most a kíntorna.