Elhagytál és azt se mondtad,
Isten áldjon, életem!
Nem mintha ez változtatott volna
A nagy lényegen…
Úgy álltam ott egymagamban,
Mint egy elfújt gyertyaszál.
Éreztem, a boldogságnak
Mindörökre vége már.
És mégis mozog a föld…
S a fő is makacsul zöld…
És változatlanul fehér a hó!
És épp kerek a hold,
Mint annak idején volt,
És mindenki pótolható!
Órák teltek, napok múltak,
Hetek hulltak szerteszét…
Nem segített bánatomban
Semmiféle szent beszéd…
Egyszer aztán felbukkant
Egy szőkeség, egy kékszemű,
Rájöttem, hogy foglalkozni
Vele inkább célszerű.
Mert mégis mozog a föld…
S a fő is makacsul zöld…
És változatlanul fehér a hó!
És épp kerek a hold,
Mint annak idején volt,
És mindenki pótolható!
Hallottam, hogy az, akiért
Elhagytál, most elhagyott…
Ha még kicsit emlékszel rám,
Kárörvendő nem vagyok.
Éppen ezért engedd meg,
Mint volt szerelmi kádered.
Javaslom, hogy neked is csak
Ez legyen a slágered,
Hogy mégis mozog a föld…
S a fő is makacsul zöld…
És változatlanul fehér a hó!
És épp kerek a hold,
Mint annak idején volt,
És mindenki pótolható!