Már hosszú évek óta leslek az ablakból
Százezer verset írtam csillogó hajadról
Éjszaka mindig magam mellé képzeltelek
Szólni azt nem mertem mert félénknek neveltek
Nem mertem én,állni eléd
És akkor tegnap vele sétáltál bódultan
Őrjöngő kínomban a függönybe markoltam
Úgy óvtam a titkomat mint valami tojást
Ez lett a vége leszakított valaki más
Nem mertem én,állni eléd
Zaklatott állapotban elmondani nehéz
Szeretlek jobban mint rumot a tengerész
Rám tudd meg számíthatsz ha elhagy a szerelmed
Addig is várok rád és bűnhődve szenvedek