Mélyen nézz a szemembe,
Kezed a kezemben,
Ez a perc a vallomásoké,
Jól tudod, hogy szeretlek,
Bármerre követlek,
Mért nem nézel a szemem közé?
Mondd el a bűnöm,
Mondd, hogy mi bánt.
Én a gondomat elűzöm,
Szívemben százszorosra gyúl a régi láng.
Féltelek,
Amikor nem vagy velem,
Nélküled
Az élet nem kell nekem.
Szenvedek,
Amikor együtt lennünk nem lehet,
S amikor másra néz a két szemed,
Tán vétkezek,
De elátkozom a szerelmedet.
Féltelek,
Lesem a lábad nyomát,
Reszketek,
Hogy egyszer elmész – tovább…
Nem hiszem,
Hogy hozzád méltó szív az én szívem,
De hidd el, annyit ér az életem,
Amennyit adsz nekem.
Álmodom egy világról,
Tavaszról, virágról,
Napsütésben járni teveled,
Álmodom egy regényről,
Szerelmes regényről,
Suttogom a drága nevedet.
Mondd, ugye kellek?
Mondd, ugye jó?
Mondd, az én szerelmem mellett
Tavaszi álom lesz a legcsúnyább való.
Féltelek…. Stb.