Furcsa pár vagyunk
Tudod, mi ketten!
Mindig harcolunk
Mondd, mért?
Fel-fel lobbanunk
Aztán megfagyunk
Furcsa pár vagyunk.
Mért nem tudsz te lelkesedni
Mért nem tudsz te úgy szeretni, úgy, mint én?!
Álmainktól megszédülni?
Csókjainktól részegülni, úgy, mint én?
Megbántott más?
Ez olcsó kifogás!
Mért szenvedjek én azért,
Mert álmod egyszer széjjel tépte más?!
Furcsa pár vagyunk.
Lássuk be végre!
Folyton búcsúzunk,
Mondd, mért?
Úgyis visszajössz
És szent a béke
El nem válhatunk.
Furcsa pár vagyunk.
Mért nem tudsz te lelkesedni,
Mért nem tudsz te úgy szeretni, úgy, mint én?
Álmainktól megszédülni,
Csókjainktól részegülni, úgy, mint én.
Meddig tart még
Az őrült kifogás
Mért szenvedjek én azért,
Mert lélek nélkül csókolt egyszer más?!
Próbálj végre lelkesedni!
Próbálj végre úgy szeretni, úgy, mint én!
Álmainktól megszédülni,
Csókjainktól részegülni, úgy, mint én!
Szűnjön meg már
A régi kifogás!
Mért szenvedjek én azért,
Mert nem tud téged így szeretni más?