Vígan éltem talpig békességben,
Sütkéreztem a napon.
És úgy általában nem volt rossz a sorsom.
Mikor egyszer aztán megjelentél,
Véget ért a nyugalom.
Most már nem nevetek én, csak magamon.
Ha valaki önmagán nevet,
Az nagy öröm, biztos nem lehet.
Ha valaki önmagán derül,
Az sír belül.
Ha valaki égig ugrana és földre ül…
Én mégis bízom benned rendületlenül.
Vígan mentem, hogyha táncba hívtak,
Túl sok gondom nem akad.
Soha nem hatottak rám a forró szavak,
Mikor egyszer aztán szóltál hozzám,
Lélegzetem elakadt.
És még víz helyett is ittam a szavad.
Ha valaki önmagán nevet,
Az nagy öröm, biztos nem lehet.
Ha valaki önmagán derül,
Az sír belül.
Ha valaki égig ugrana és földre ül…
Én mégis bízom benned rendületlenül.
Alig alszom most már éjszakánként
És azzal töltöm a napom,
Hogy azt fontolgatom,
Hol tartok most veled.
Néha ünneplem, hogy
Megtaláltam benned én az igazit.
Máskor átkozom, hogy megismertelek.
Ha valaki önmagán nevet,
Az nagy öröm, biztos nem lehet.
Ha valaki önmagán derül,
Az sír belül.
Ha valaki égig ugrana és földre ül…
Én mégis bízom benned rendületlenül.