Havasi napsütés csillámlott a hegyeken.
Melegétől megolvadt a jég is.
Havasi napsütés tükröződött szemeden.
Tüzétől majd meggyulladtam én is.
Lerázták a fák a jeges zúzmarát,
Elfeledte szívem régi bánatát.
Havasi napsütés, azóta is szeretem.
Fehérebb a hónál ez az emlék.
Ott tudtam meg mi a szerelem.
A legtöbb ember a tavaszt szereti
És nyárra gondol, ha csak teheti.
Erről bárki bármit is mesél,
Nekem nincs szebb, mint a tél.