Egészen másnak indult,
Magam sem értem, min múlt.
Egyszerre változott meg minden szép,
És most a kézfogásunk, egyben búcsúzásunk.
Ilyenkor mit is mondhatnék?
Légy jó! Ne felejtsd el azt, akivel boldog voltál.
Ne hibáztasd most, hogy többé nem szereted.
Ne okold a csókot, amit elcsókoltál.
Ne dobd el emlékeidet.
Sikerült a régi szálat kettétépni.
Legalább ne bántsd a búcsú pillanatát,
Ne felejtsd el azt, akivel boldog voltál,
Légy mindig jó barát!
Tudom, hogy vár a másik,
A metróállomásig szívesen elkísérlek, úgy mint rég.
Elvisz a mozgólépcső, utánad szólni késő.
Különben mit is mondhatnék?
Légy jó! Ne felejtsd el azt, akivel boldog voltál.
Ne hibáztasd most, hogy többé nem szereted.
Ne okold a csókot, amit elcsókoltál.
Ne dobd el emlékeidet.
Sikerült a régi szálat kettétépni.
Legalább ne bántsd a búcsú pillanatát,
Ne felejtsd el azt, akivel boldog voltál,
Légy mindig jó barát!