Magányosan ülök egy hideg pamlagon,
Egy régi, ócska zárka rendesen dohos.
Beöntés után furcsán lépkedek.
Szemét egy hely, szarok az ételek.
Az otthon ápolója rám vicsorog,
Szólni nem merek, hát némán izgulok.
Az ajtó nyílik és jön majd valaki,
Kivel jó lesz a bilit megosztani.
Egyszer egy szép napon,
Tudom, hogy elhagyom az otthont,
Ahol élek
Mindent itt hagyok,
Mert semmit nem kapok
Igen, éhen, szomjan halhatok
Talán csak megszokásból élek rég tovább,
Lepereg jó pár nap, de semmi változás.
A járókeret egy praktikus alkotás,
Csak vele nehéz a parkolás.
Aztán csend… És újra csend.
A hallókészülékből az elem kiment.
Unom, hogy elfelejtek mindig valamit.
Unom, hogy elfelejtek… izé, mi jön itt?
Egyszer egy szép napon
tudom, hogy elhagyom az otthont,
ahol élek
Mindent itt hagyok,
mert semmit nem kapok
Igen, éhen, szomjan halhatok
Igen, elhagyom az otthont
Elhagyom, ha bírja még a lábam
Erről szólt a dal...
Mamusz Blues