Fölösleges mondatok, hónapokon keresztül
A valóság ott volt a homokba vésve
Egy pillanat megtalálta, pedig nem is kerestük
Minden pont időben, semmi nem jön késve
Kulcscsontomra nézve záporozó kérdések
Válaszául annyit, nézz mélyebben magadba
Adtál már a szülőknek, vagy mindenre kértétek
Tű karcolta belém, így foglaltam aranyba
Egy karkötő elszakadva meg egy kopott pengető
Harghitás kupakkal, átölelve buszjegy
Csoda volt az egész, az életem megrengető
Én komolyan gondoltalak, nem hódítás vagy plusz egy
Megköszönök mindent, annak a pár suhancnak
Kiket igazából nem tudok megunni
Villámokat nézve, ők mellettem suhannak
Ott pihen a polcomon még due Peroni

refr.
Köszönöm, hogy előrébb vagyok már az úton
Köszönöm, hogy nem rágódom a múlton
Én a kezemet nyújtom, mert mindig, amit adsz
Az lesz, amit magaddal megtörténni hagysz
Sajnálom, hogy bántottalak téged
Sajnálom, hogy nem az voltam, aki érted
Úgy ahogyan eddig, mindenre kész
Fogadlak, ha jössz és elengedlek, ha mész

Feküdtem a földön, eső mosta arcomat
Nincs már mitől félnem, előttem az út
Megbékéltem magammal, elhagytam a harcomat
A döntéseim felett én vagyok az úr
Ahogy a tenger zúg, hűvös nyári reggelen
Nem azért ültem egyedül, mert szomorú lennék
Csak átgondoltam, valójában, mi az, ami kell nekem
Ha tudtam volna előre, én akkor is így tennék
Zöldell minden levél, és lehullik nemsoká
Elszárad, elbomlik, de nő majd új a helyén
Rólunk szól az egész, a lélek nem lesz porrá
Én láttam magam előtt, nincsen halál, csak esély
Kérlek mesélj, ahogy eddig, éjszakákon át
Utazzunk a szavakon, el messzire innen
Csupán annyit mondtam mindig, éljük meg a mát
Ihletett minden élmény, így hát papírra vittem

refr. Köszönöm, hogy előrébb vagyok már az úton
Köszönöm, hogy nem rágódom a múlton
Én a kezemet nyújtom, mert mindig, amit adsz
Az lesz, amit magaddal megtörténni hagysz
Sajnálom, hogy bántottalak téged
Sajnálom, hogy nem az voltam, aki érted
Úgy ahogyan eddig, mindenre kész
Fogadlak, ha jössz és elengedlek, ha mész