Eggyé lett a szívünk
mert ha a tied nem dobogna,
akkor az enyém sem,
ha érzed, rajzold a homokba,
Hogy szeretsz, én várlak,
ha kész vagy csak szólj,
ne keress én látok,
minden elhullott mosolyt.
Sokat vártam azt a napot,
amit te adtál meg újból,
mint láncra vert rabot,
úgy találtál a pulton,
Leszakadtak a bilincsek,
ahogy megfogtad a kezem,
csókodtól, a szívemen,
beforrtak a sebek.
Csak egy vándor voltam,
de társra leltem
benned,
egyel kevesebb árva gyermek
A világon, de kiáltom,
hogy lásd milyen lettem,
te vagy az egyetlen,
kit megszerethettem.
Te vagy,
ki látja azt az embert,
kit a mosolyom takar,
kezem el ne engedd,
Gyere búj közelebb,
még égnek a gyertyák,
ha elmennék,
kérlek emlékezz rám,
Melletted állok,
amíg tudok és itt vagyok,
vigyázok rád,
amíg te azt hagyod,
A hold fénye ragyog,
az éjszaka hideg,
de te itt vagy,
szívem melegítem,
Ilyen lettem,
mikor veled találkoztam,
azért vagyok hogy,
mosolyt varázsoljak,
Az arcodra,
de ne legyen ki
ki azt mondja.
hogy Vége....