Tévedés, nincs vége semminek,
Tévedés, hogy a szíved többé nem szeret.
Könnyű kitépni földből a gyökeret,
Lehet pusztává tenni a hegyeket.
De saját magunknak hazudni nehéz,
Tévedés, nincs másom kívüled,
Tévedés, hogy az életedből elmegyek,
De hogy egymáshoz kerget a szerelem,
S minden emlékezés, kedvesem,
Ebbe’ nincs tévedés.
Azt mondta, hogy nem jön sohasem,
Sohasem, már sohasem.
Nem kell neki elmúlt szerelem,
Okosabb, ha feledem, nem!
Nem! Nem! Tévedés!