Még gyerek voltam én
És a mesékben hittem én.
Jó anyám olvasott fel nekem
Sötétlő esteleken.
Várt a kis ágyikó,
Minden gyerek oly álmodó,
És ha szempillája már nehéz,
Itt az álomérkezés…
Tündérkirálylány, mondd el, mi vár rám,
Mondd, ki vár, hogyha eljutok a kék hegyek közé?
Tündérkirálylány, fénylő szivárvány,
Merre térjen az én utam a boldogság felé?
Elszálltak éveim,
Túl a gyermekkor álmain,
Jó anyám oly régen elköszönt,
S nem mesél, csak a csönd.
Nincs a kis ágyikó,
Nagyra nőtt a kis álmodó,
És visszaidézi néha még
Azt a régi szép mesét…
Tündérkirálylány, mondd el, mi vár rám,
Mondd, ki vár, hogyha eljutok a kék hegyek közé?
Tündérkirálylány, fénylő szivárvány,
Merre térjen az én utam a boldogság felé?
Gép fut az égen át,
Úgy zúgnak a turbinák,
Gép repít és nem a képzelet,
Az álmok tája felett.
Kék hegyek, kis patak,
Apró pontoknak látszanak,
És a mai kis álmodók
Alig értik ezt a szót:
Tündérkirálylány, mondd el, mi vár rám,
Mondd, ki vár, hogyha eljutok a kék hegyek közé?
Tündérkirálylány, fénylő szivárvány,
Merre térjen az én utam a boldogság felé?