Úgy volt, hogy mindig megmaradsz te nálam,
Úgy volt, hogy együtt élünk boldogságban.
Úgy volt, hogy minket nem választ el semmi,
Jöhet sok ősz, de rajtunk még az ősz se győz.
Mondd, mért lett másképp,
Mint ahogy hittük mindketten,
Tőlünk oly gyorsan búcsúzott a nyár.
De engem az élet türelemre megtanított,
S megvárom, míg szíved hozzám visszatalál.
Az embert csalódások érik,
S az úton messze elkísérik,
De aztán legyőzi a régit,
Majd az új boldogság.