Rohannék a trapézon eléd,
És mennék hozzád egyre közelébb,
Kitárnám a két karom feléd,
Ha el merném engedni a kötelet.
A szédítő magasban egyre nézlek,
És úgy szeretlek, ahogy kevesen,
Forró szívvel át is ölelnélek,
Ha nem félnék attól, hogy leesem.
Nő:
(próza)
Mikor ittunk pertut?
Férfi:
Ez az egyetlen gondja ebben a szédítő magasságban?
(ének)
Szeretem, szeretem, szeretem, szeretem Önt.
Szeretem, szeretem, szeretem, bárhogy dönt.
Szeretem igazi türelemmel,
Valami pokoli szerelemmel,
Szeretem, szeretem, szeretem, szeretem Önt,
Nő:
(ellenszólamként)
Ó, megható e kis líra!
Ó, most fakadhatok sírva,
Mily gazdag szókincse,
Szeretem, szeretem, szeretem, szeretem Önt.