Refrén:
Ez a legőszintébb dal, amit valaha hallottál,
bár legek nincsenek, csak verziók, Te is mit szólnál,
ha életed művét, mint egy csikket, elnyomnák a gecibe,
ezeregy decibel meg éjszakai mese ami teszi ezt...


...velem, hogy benyelem a mindennapos gondokat,
és valami aberrált pornó helyett egy darab papíron élem ki magamat,
hiszen én is csak egy szavazat vagyok a bunda háttér mögött,
egy lökött kölyök, akit felnevelt anyu és apu - Őket szeretem a legjobban,
Kecskeméten, lent a téren kitaláltam: rapzene lesz,
csajokra full hessz, és azt gondoltam, hogy igaz ami, ami ömlik Amcsiból,
hogy ha sztár vagy akkor kapcsiból
fényesre cidáznak, körülötted a leszbik pináznak,
de aztán levágtam a bérelt fuxokat, a bérelt verdákat,
bár ennél a közönség még gázabb,
Magyarországon a rap velem együtt nőtt fel,
csak az a baj, hogy Dawn-kóros és hikomat,
szóval megbaszhatom a hip-hop-omat,
reggel, mikor álló fasszal kelek,
tévé bekapcs, csipa a szemben,
aztán velem szemben olyan emberek érvényesülnek,
akiket minden rosszindulat nélkül ízekre szabdalnék,
Ricsi majd intézi a többit,
fizetek még egy környit, aztán takarodok aludni,
mert régen nem forr már a vérem,
Rambó helyett már csak Pumukli Fanka a negyedikről,
a romantikus tahó,
akinél többet ér az adott szó,
mint a papír -
aminek maximum a seggem örül,
körülöttem mindenki megőrül,
csak én vagyok normális -
- mikor felveszem a bőrsapkám és véresre verlek,
te kéred, hogy tedd meg,
de a szögeket ma kihagyom:
a jussod a bőrszivarom,
na meg persze a szimatom,
hogy fél órája még mással basztál,
morálisan kasztrál a médiumok hullámhossza,
amíg arat Gőzy mulatója,
FankaDelinek elég egy kocsma,
csak legyen sör meg mézes,
a puncid sem olyan édes már, mint hajdanán a gimiben,
erre pontosan emlékszem, mikor tinire iszom magam,
a hajam furán áll fullcapemtől,
de amúgy sem vagyok a legszebb srác az utcából,
a szavak tengerén át nekem a heroin a rapmámor,
mikor a srácok bemindenezve megérkeznek az eltávról,
ilyen az élet: egy baszott kemény konzol,
csak nehogy eltörjék a joysticked,
és amíg nincs egy parányi reményed,
amiben higgy, ami utat mutat kifelé a ganéból,
amíg nem fogadod el magad minden piti, gyarló, mocskos hibáddal együtt,
amíg nem érted meg, hogy a gondolat ugyanannyi, mint a tett,
addig hiába vet fel a pénz, addig hiába komáznak a gádzsik, vagy nyalnak a fickók,
addig hiába mondod, csak vicc volt - tényleg megtennéd,
addig hiába nyelsz és hiába úszod meg a stiklit,
tökmindegy,
mert nincs mit magaddal vinned, ha csak a lelked utazik tovább, mint a mesében,
legalábbis remélem, hogy nem csak ennyi az egész,
mikor tőlem elmész, és átgondolom, milyen szánalmas is
pár lapka hasis,
meg az üveg bor - ilyen ez a kor,
ilyenek a barátaim, ilyen talán az igazi énem,
hogy ha én nem, akkor más úgyis megteszi,
mindent ki kell próbálni!,
hozzatok spurit, füvet, kokaint, spiccet,
meg leitatott serdülő lányokat,
aki snitt után húsz év múlva valami lepukkant lebujban tárogat,
sajna láttam már pár olyat,
a statisztika hiába közöl számokat,
mindenki rejteget egy kulcsot és hozzá egy ládikát,
nincs kivétel, és hiába mondasz el pár imát,
az nem változtat semmin,
végighúzom a kulcsom a Mercin,
kezemben Molotov tábornok,
a rendőrre rámorgok,
mögöttem százharminc-ezer magyar,
nem is fogod fel, hogy ez a kattos költő most mit hadar:
éppen ez a probléma,
talán még ma vagy majd holnap fellázadnak az érzések,
és az erő,ami utat fúr majd az ép észnek,
bár a tervek már épp készek
elfolytani a szabadságot teljesen,
és amikor a harmadik politikust is hólapáttal szétverem,
akkor esik le a lényeg: -Feri, bazdmeg, nézd meg,
a gyűlölet csak gyűlöletet szül...
-bár szerintem aki kussol és ül,
ugyanolyan hibás, azzal nyugtatja magát, hogy nincs más,
közben elfogyott az italom, és a magasröptű gondolatokat elhagyom,
a saját dolgaimmal kéne törődnöm, hogy miért rugdos a földön a flusztráltság meg az alattomos tudat,
hogy ha utat akarok magam előtt akkor taposnom kell az arcodat egészen mélyre,
és hogy nincs egy lány akiben megbíznék egy ezred pillanatra,
aki, ha velem itt maradna, elegek lennénk ketten egyedül a Földön,
manapság néha öt nőm is akad,
de ez olyan, mint valami gyomorforgató falat,
egy falat mindig lebontok, de ezzel egy újat emelek,
saját magam rabja vagyok (vagyok) : ez öngyilkos diagnózis,
orvosság rá csak a fejemben létezik,
tudod, mikor némelyik csatornán látod a klasszikus modelljét a boldogságnak,
a gyerekek a kertben bunkert ásnak,
fehér kerítés, kutya, macska,
de a postás az anyukát ugyanúgy megbassza,
sajnos már az ábrándok is homályosak, mint a kokós csaj a pornóban,
Nc wear pólóban ,
ezen a helyen,
ahol a romantikus álmoknál még a magyar foci is jobban izgat,
az agyam néha kihagy,
pedig szemtelenül fiatal vagyok - állítólag,
és nekem számít hogy vagy...
- és nekem számít hogy vagy... -


Refrén:
Ez a legőszintébb dal, amit valaha hallottál,
bár legek nincsenek, csak verziók, Te is mit szólnál,
ha életed művét, mint egy csikket, elnyomnák a gecibe,
ezeregy decibel meg éjszakai mese ami teszi ezt...
Ez a legőszintébb dal, amit valaha hallottál,
bár legek nincsenek, csak verziók, Te is mit szólnál,
ha életed művét, mint egy csikket, elnyomnák a gecibe,
ezeregy decibel meg éjszakai mese ami teszi ezt...
Ez a legőszintébb dal, amit valaha hallottál,
bár legek nincsenek, csak verziók, Te is mit szólnál,
ha életed művét, mint egy csikket, elnyomnák a gecibe,
ezeregy decibel meg éjszakai mese ami teszi ezt...
Ez a legőszintébb dal, amit valaha hallottál,
bár legek nincsenek, csak verziók, Te is mit szólnál,
ha életed művét, mint egy csikket, elnyomnák a gecibe,
ezeregy decibel meg éjszakai mese ami teszi ezt,
ezeregy decibel meg éjszakai mese ami teszi ezt,
ezeregy decibel meg éjszakai mese ami teszi ezt,
ami teszi ezt,
jó,
ami teszi ezt...