Jégszív
Péter
hogy a magány messze szálljon.
A fénybe vágysz,
s a végtelenbe lépsz..
Lelked szárnyakon repül,
talán megtalálod máshol,
az új hazát, hol mindig kék az ég!
Soha nincs ki visszatalál,
innen egy felé van út.
Csakis úgy lesz szép a jövőd,
hogyha bennem él a múlt..
Tudod..
száz könny fénye
rejti arcod,
és egy jégbe zárt világ.
Fagyos úton hívsz,
Én hallom hangod!
Hisz az álmaimban jársz!
De az ígéret szerint,
majd egy tág világba távol,
elviszed a szerelmem tűzét..
Hogyha időm majd lejár,
növeszd tengerré a lángot,
mely elvezet a jó úton feléd!
Soha nincs ki visszatalál,
innen egyfelé van út!
Csakis úgy lesz szép a jövőd,
hogyha bennem él a múlt!
Tudod..
száz könny fénye
rejti arcod,
és egy jégbe zárt világ...
Fagyos úton hívsz,
én hallom hangod,
hisz az álmaimban jársz!
Tudod..
száz könny fénye
rejti arcod,
és egy jégbe zárt világ..
Fagyos úton hívsz,
én hallom hangod...
Várj Rám!
Ott leszek Én !
A hit
odavisz,
Hozzád.....