A levelek fogynak a fákon a nyarat váltja az ősz
Mint a szél egy gyenge ágat simogattál, hogy összetörj
Mint az évszakok egymást, legyőztél engem, de lásd
Most a győztes volt a hibás, ez az igazság
Neked a mindent adtam, és majdnem a semmiért
Te csak lángoltál, de én voltam, ki a tüzedtől elég
Tudod a szerelem vékony jég, minket elbírt még
Mégis hárman álltunk rá, s így hasadt szét
Nem jár már ráadás nekem
Nincs is semmi baj, csak egy apró folt a lelkemen
Hűvös szél lettél a testemen
Mára vérré vált a csend, semmi nem mondd rád igent
Te vagy mától a múlt, rád a jövő fátyla borult
Sose tagadlak meg, de tudd, a vihar mára már elcsitult
A mi évszakunk elszállt, újabb már nem várt
Édes álom volt az a nyár, ami egyszer járt
Nem jár már ráadás nekem
Nincs is semmi baj, csak egy apró folt a lelkemen
Hűvös szél lettél a testemen
Mára vérré vált a csend, semmi nem mondd rád igent