A székelyek lelkében a tizenhatodik század,
Feledhetetlen emlékekben él.
Büntetés kép a néppel építettek várat,
Felügyelve minden felkelést.
A számtalan sok véres hadrakelés mellett,
A határőrség is ősi feladat,
A dél-keleti határ ösvényeit védve,
Sosem kaptak méltó jutalmat.
Életükbe fényt, újabb reményt hozott,
A Rákóczi féle kuruc felkelés,
De a szabadságnak apró fellobbanó lángját,
A labancoknak kardja verte szét.
A mádéfalvi sötét, vérengzést követve
Nem tűrve az osztrák uralmat,
Lelküknek békét, nyugalmat keresve,
Moldvába csángáltak sokan.
Negyvennyolcnak őszén összehívták újra,
Az agyagfalvi Nemzeti Gyűlést,
Hogy a szabadságharcnak híveivé válva.
Küzdjenek a szabadságukért.