Én nem, nem azt kértem,
hazudj még nekem,
Elfogy már a türelmem
Mondd, meddig játsszam hát el a tudatlant?
Szavaival csábít, de mégiscsak ámít..
De nem látod, és nem is érted, hogy véget ért
Megfizettél a tegnapért,
Megfizettél mindenért.
Vártam, hogy felém fordulsz majd,
Vállalva a szégyent, ha kell.
De te Júdás lettél a végső vacsorán.
A csókja édes, de mégiscsak méreg..
De nem látod, és nem is érted, hogy véget ért,
Megfizettél a tegnapért, megfizettél már mindenért.
Nem vállalod, nem is láthatod, mennyit ért
Ami elveszett a bűnökért, nem lehet tiéd többé.
Túl sok fájdalom szülte a könnyeim
Éveken át, és most átkoddá vált.
Hogy emlékezz rá, most átkoddá vált.
Hogy emlékezz, milyen úton jártál eddig
Az önzés nemzett halált.
De nem látod, ...