A vándor útján jár, nem kér, és nem remél
Az útnak szélén megáll: kereszteződéshez ér,
Merre menjen..?
De a válasz valahol elmarad, a csendben csillagok égnek
Idegen helyeken, idegen szíveken.
És az érzés mégis megmarad, valamit még felkavar
Idegen helyeken, csak idegen szíveken.
Ott áll egy erős híd, az erdő oly sötét
A túl vad folyónál a vándor mégse fél,
Ismeri rég..
Veszélyes álmok átka, egy szenvedély már meggyötörte
Idegen helyeken, idegen szíveken
Feledett álmát suttogja csendesen, rég eltemette
Egy idegen szerelem,
Nem volt kegyelem..
Ő a vándor, mosolya álom, lépteit őrzi még az ég,
Ez az éj, és ez a dal, múzsa lett ő és szenvedély.
Szeretve, égve, el nem érve, kezeit nyújtja még felém,
Követi őt a hajnali fény..
Tudja, hogy álmokat kerget egy csillag
Csak békét kíván a szív
Reménnyel hív, szeretőn.
Refr.