A csillagos ég alatt állsz egymagad
Szállnál még,
Egy érzést temetnél
Régi templom mélyén
Bűnbánó, könnyes imád égig ér.
Volt idő, hogy támadt, űzött és játszott a sötétség
Láncait sújtva rád
Mindentől megfosztva, haldokló, vérző reménység.
Búcsúztál már?
Refr.:
Soha el nem múlón küzdhetünk,
Fizetünk, hisz néha tévedünk
Sírunk is, hogyha szenvedünk
Van, hogy játszik a sors.
Mégis túlélni kell,
Akkor is, ha Isten sem felel
Felállni a mélyből,
Nem vagy egyedül..!
Nehéz meglátni a segítő kezet vaksötétben
Hát most legyen fény, így legyen!
Elég volt a mocsárból, a hazugság lánca nem kell
Erősebb lettél!
Refr.
A csillagos ég alatt vársz rám, kedvesem
Szállnál még, szállnál velem,
De törött a szárnyunk rég, azt hiszem
Földön jársz, imád mégis égig ér.