Mindenki érezte a fájdalom nem enyhült,
Rideg lett az szeretet egy őszi napon elhűlt,
Feltámad a remény forró, édes kavalkád,
Aludhatna nyugodtan, ha már Te sem zavarnád.

Sodor az ár, másik oldal akár szakadék,
Párbeszéd rég, de szívem mondja marad még,
Egyedül a sok közül maradok, elfeledve,
Örökké a rengetegben nélküled eltemetve,
Ez a szerep nehéz, csak ártatlan áhítat,
Örök szenny, mit a hazugság át itat,
Te akár az ég, Én veled a felhő,
Így marad az emlék üres múlt jövendő.
Szenvedő eszme, változás szelével,
Szélvihar söpör, őszi falevéllel,
Te lettél a nap, a sötétség megszűnik,
Fehér út a cél, az út végén eltűnik.
Egy illat, egy arc, egy mosoly, egy kéz
Veled az élet már kerek egész.
Ez nem szerepre néz, csak ártatlan áhítat,
Örök szenny, mit most hazugság átitat.

Refr.:
Karom ölel, a helyed mindig megmarad,
Évek múltán a kötelék is elszakad,
Itt az idő mennem kell, nem kések,
Utolsó pillantás, fejedben emlékek.(2x)

Szerény hajlék bújj-bújj még közelebb,
Ölel a sors, bár a szándék el nem enged,
Feltétel nélkül szeretet egy életre,
Hogy nélküled éljek elfeledett téveszme.
Ő is megkérdezte szerettél-e valaha,
A válaszom az, mintha egy folyó ki nem apadna,
Örökkön-örökké ez lejáratott szójáték,
Költői a hazugság egyértelmű volt már rég.
Amíg bír talán, majd a sorsán alakít,
Eljutunk egy pontra, hogy megtalál majd valakit,
A szerelem elvakít, gátat sző a holdfény,
Te lettél adva, Te és melléd pont Én.
Körtánc az éterben, elméletben pont jó,
Az elmélet elbukhat, emlék mire nincs szó,
Probléma is csekély, megvan már a kapcsolat,
Szeretem a szemed és szeretem az arcodat.

Refr.:
Karom ölel, a helyed mindig megmarad,
Évek múltán a kötelék is elszakad,
Itt az idő mennem kell, nem kések,
Utolsó pillantás, fejedben emlékek.(2x)

Évek múltán a papír kissé megkopott,
Az érzés, ami nyom talán mára eloszlott,
Felszáll minden felhő, ködös őszi reggel,
A zord utcán állok rég leszegett fejjel.
Visszagondolva az érzés akár kellemes,
Érintés a testedhez, a légkör is csak szerelmes,
Az szavak olykor jók, ez kifejező közlés,
A tettek olykor jók, ha pozitív a döntés.
Te akár az ég és Én veled a felhő,
Így marad az emlék hamis múlt jövendő,
Szenvedő eszme most változás szelével,
Szélvihar söpör már téli falevéllel.
Te lettél a Nap, a sötétség is megszűnik,
Fehér út a cél, de az út végén eltűnik.

Egy illat, egy arc, egy mosoly egy kéz,
Veled az élet már kerek egész.

Refr.:
Karom ölel, a helyed mindig megmarad,
Évek múltán a kötelék is elszakad,
Itt az idő mennem kell, nem kések,
Utolsó pillantás, fejedben emlékek.(2x)