Szeretlek
Triek
éjjel-nappal velem vagy, mégsem kérdeztem még;
hogy vagy? Soha nem kérted, hogy a lábad elé
rogyjak, mégis ott heverek mindig. Áldás a korra,
mibe születtem, amiért formálhatlak téged, amiért
kaphatok belőled bármikor, ha kérek és
köszönöm, hogy vagy, én örökre érted - benned s
te bennem, egymásnak rendelt az élet minket.
Félek, hogy egyszer elhalkul szavad, hogy egyedül
hagysz. Tudd, hogy nem leszek szabad! Barátnők
eltűnnek, remélem te nem. Mikor megismertelek
én beléd szerettem zene.