Arcok a térről
Emberek
Az éj néma lépttel jár,
elkísér s megvár,
mert látom, amit rég.
A tér, hol együtt játszottunk,
és álmot gyártottunk,
ma is ugyanolyan még.
Várt ránk a hely,
hiszen itt nőttünk fel.
Most együtt jöttünk el,
csak most még egyszer,
és senkit nem zavar,
hogy minden régi titkunk élni akar.
A lány szerelmet ígért egy fagylaltért,
de elmaradt a csók.
A vágy az négy keréken szállt,
elöl a csillag állt,
a fénye, mint a Hold.
Hány jó kaland,
s ami rossz volt már szép.
Az eskünk megmaradt,
ők nem felejtették.
Most az óránk visszaáll,
ébred a tér,
ez csak álom volt, nem halál.
Ma eljöttek ők tele a tér.
Száz arc a múltból újra él.
Ma újra játszanék, hív a tér.
A szél egy régi dalt zenél.
Az út a végtelenbe fut,
hogy ki meddig jut,
döntse el az ég.
De tudd, mi mindig itt leszünk,
bárhová megyünk.
Ez végleg a miénk.
Mert vár ránk a hely,
hiszen itt nőttünk fel.
Csak az évek múlnak el,
de a játék az kell.
És az órád vissza áll,
vár ez a tér, hogy rátalálj,
ha valami fáj.
Ma eljöttek ők, tele a tér.
/eljöttek ők és tele a tér/
Száz arc a múltból újra él.
/újra él/
Ma újra játszanék, hív a tér.
A szél egy régi dalt zenél.
Ma eljöttek ők, tele a tér.
/tele, tele a tér/
Száz arc a múltból újra él.
/újra él/
Ma újra játszanék, hív a tér.
A szél egy régi dalt zenél.
Ma eljöttek ők tele a tér.
/ma eljöttek ők/
Száz arc a múltból újra él.
/újból száz arc újra él/
Ma újra játszanék, hív a tér.
A szél egy régi dalt zenél.
Ma eljöttek ők tele a tér.
/igen, igen tele a tér/
Száz arc a múltból újra él.
/újra él/
Ma újra játszanék, hív a tér.
A szél egy régi dalt zenél.
elkísér s megvár,
mert látom, amit rég.
A tér, hol együtt játszottunk,
és álmot gyártottunk,
ma is ugyanolyan még.
Várt ránk a hely,
hiszen itt nőttünk fel.
Most együtt jöttünk el,
csak most még egyszer,
és senkit nem zavar,
hogy minden régi titkunk élni akar.
A lány szerelmet ígért egy fagylaltért,
de elmaradt a csók.
A vágy az négy keréken szállt,
elöl a csillag állt,
a fénye, mint a Hold.
Hány jó kaland,
s ami rossz volt már szép.
Az eskünk megmaradt,
ők nem felejtették.
Most az óránk visszaáll,
ébred a tér,
ez csak álom volt, nem halál.
Ma eljöttek ők tele a tér.
Száz arc a múltból újra él.
Ma újra játszanék, hív a tér.
A szél egy régi dalt zenél.
Az út a végtelenbe fut,
hogy ki meddig jut,
döntse el az ég.
De tudd, mi mindig itt leszünk,
bárhová megyünk.
Ez végleg a miénk.
Mert vár ránk a hely,
hiszen itt nőttünk fel.
Csak az évek múlnak el,
de a játék az kell.
És az órád vissza áll,
vár ez a tér, hogy rátalálj,
ha valami fáj.
Ma eljöttek ők, tele a tér.
/eljöttek ők és tele a tér/
Száz arc a múltból újra él.
/újra él/
Ma újra játszanék, hív a tér.
A szél egy régi dalt zenél.
Ma eljöttek ők, tele a tér.
/tele, tele a tér/
Száz arc a múltból újra él.
/újra él/
Ma újra játszanék, hív a tér.
A szél egy régi dalt zenél.
Ma eljöttek ők tele a tér.
/ma eljöttek ők/
Száz arc a múltból újra él.
/újból száz arc újra él/
Ma újra játszanék, hív a tér.
A szél egy régi dalt zenél.
Ma eljöttek ők tele a tér.
/igen, igen tele a tér/
Száz arc a múltból újra él.
/újra él/
Ma újra játszanék, hív a tér.
A szél egy régi dalt zenél.
előadó:
Emberek
album címe: Tábortűz
megjelenés: 1997
hossz: 4:45
kiadó: keressük!
zeneszerző: Berkes Gábor
szövegíró: Valla Attila
stílus: Pop
címkék: Nosztalgia, Múltidéző, Emlék, élet, életérzés, Remény
napi megtekintések: 1
megtekintések száma: 2436
album címe: Tábortűz
megjelenés: 1997
hossz: 4:45
kiadó: keressük!
zeneszerző: Berkes Gábor
szövegíró: Valla Attila
stílus: Pop
címkék: Nosztalgia, Múltidéző, Emlék, élet, életérzés, Remény
napi megtekintések: 1
megtekintések száma: 2436
kapcsolódó videók
