Járom az utcát, jönnek szemben gyűrött arcok,
Rám tör a részvét, meg a hála, amiért hozzád tarthatok.
Nézhetem arcodat hosszan, ilyen a gazdagság talán,
Gondolom másokat olykor ez bosszant, hát aztán?!
Mondd, hogy jó napot, ettől én máris jól vagyok,
Te csak küldj egy csónakot, s akkor én hozzád evezek, mindegy hol vagyok!
Nézlek a párnán, fáradt vagy, de így is tetszel,
Jó hogy látlak, s ha fázol, akkor nálam melegszel fel.
Némi kis kényelem rád fér, és még a macskád is figyel,
Az asztalon ott van a jó meleg kávé, kelj csak fel!
És mondd, hogy jó napot, ettől én máris jól vagyok,
Te csak küldj egy csónakot, s akkor én hozzád evezek, mindegy hol vagyok!
Jó veled jóban és rosszban, ennyi a boldogság talán,
Nem zavar az sem, ha kicsit káosz van, hát aztán?!
Mondd, hogy jó napot, ettől én máris jól vagyok,
Te csak küldj egy csónakot, s akkor én mindent leteszek, hozzád evezek, mindegy hol vagyok.
Mondd, hogy jó napot, ettől én máris jól vagyok,
Te csak küldj egy csónakot, annyit mondj csak: „mehetek”, máris evezek, mindjárt ott vagyok.