Újabb reggel várom, hogy helyem megtalálom,
Hisz minden túl egyszerűnek tűnt rég.
Kisgyerekként féltem, hogy merre kell majd lépnem,
Hogy lesz-e társam majd, ha indulnék.

Van, mit sosem mondtam el,
Nem kell ajándék, csak önmagad,
Más úgysem fontos.

Nézd, hogy múlt el egy év,
Tegnap csak álmodoztunk róla,
Milyen lesz majd az első közös tél! (Közös tél.)

Keresem a szót, mi visz majd tovább,
Emlékezz rá, milyenek voltunk!
Együtt minden szebb és jobb is így talán. (Jobb is így talán.)

Régóta várt dolgok, meg nem oldott gondok,
De minden oly egyszerűnek tűnt rég.
Volt, hogy én is féltem (Féltem.), hogy merre kell majd lépnem (Lépnem.)
Hogy lesz-e társam majd, ha indulnék.

Van, mit sosem mondtam el, (Sosem mondtam el.)
Nem kell ajándék, csak önmagad,
Más úgysem fontos.

Nézd, hogy múlt el egy év,
Tegnap csak álmodoztunk róla,
Milyen lesz majd az első közös tél! (Közös tél.)

Keresem a szót, mi visz majd tovább,
Emlékezz rá, milyenek voltunk!
Együtt minden szebb és jobb is így talán. (Jobb is így talán.)

Hosszúnak tűnik minden perc, (Minden perc.)
Mit nélküled töltöttem el. (Töltöttem el.)
Nem volt, csak egy pillanat, azóta ünnep minden napom már,
Ez most rólunk szól talán. Óh!

Nézd, hogy múlt el egy év,
Tegnap csak álmodoztunk róla,
Milyen lesz majd az első közös tél! (Közös tél.)

Keresem a szót, mi visz majd tovább,
Emlékezz rá, milyenek voltunk!
Együtt minden szebb és jobb is így talán. (Jobb is így talán.)

Nézd, hogy múlt el egy év,
Tegnap csak álmodoztunk róla,
Milyen lesz majd az első közös tél! (Közös tél.)

Keresem a szót, mi visz majd tovább,
Emlékezz rá, milyenek voltunk!
Együtt minden szebb és jobb is így talán.
Jobb is így talán.