A vén kályha mellett, egy vékonyka gyermek,
ki én voltam hajdan, ímmel-ámmal vacsorált.
Anyám gonddal nézte, a levest szívvel mérte,
mind meg kellett ennem, de ezért mese járt.
Mama mondd a mesét, a mese csodaszép,
a mesében mindig győzni tud a jó.
Mama mondd a mesét, a mese csodaszép,
hisz a mese végén mindig győz a jó.
A felnőtté válás nem mindenkor hálás,
hisz nincsen sorban állás egy induló emberért.
Mama hagyd a mesét, a mese csodaszép,
de csak akkor, hogyha kézzelfogható,
Mama hagyd a mesét, a mese csodaszép,
de csak akkor, hogyha győzni tud a jó.
A tündér maradt légiesnek, az élet viszont gépies lett,
nem árt néha visszamenni gyermekálmokért.
Ha bent állsz a sorban, e komputer-korban,
a szívvel is számolj, s ne felejtsd a mesét.
Mama mondd a mesét, a mese csodaszép,
hiszen álmok nélkül élni nem lehet.
Mama mondd mesét, a mese meseszép,
a mese csodaszép, és a boldogsághoz elvezet.
Mama mondd a mesét, a mese csodaszép,
a mesében mindig győzni tud a jó.
Mama kell ez a hit, ami győzni tanít,
hisz a mese végén mindig győz a jó.