Verse:
Olyan egyedül vagyok, nem maradtál velem
meddig kell még elviselnem a terhet a szívemen?
Nélküled, oly más lett minden.
Amikor elhittük még, hogy vigyáz ránk az ég,
választottál csillagot ami a szerelmünkért ég.
Elmúlt, már ellep minket a sötétség.
Refrén:
Mond hány éjszakát, sírhattam át,
néha még látom, kettőnk csillagát?
Mond miért múlhat el, és miért nem felel?
nem értheti senki mit vesztettem el.
Verse:
Még a szívemben maradt, ahogy őrzöm az álmodat,
feléd nyújtanám a kezem de csak az emléked maradt.
Emlék, ami kínoz engem.
De most már végleg elmentél, énrám nem is figyeltél,
gyorsan elfelejtettél, ahogy az ősz után jön a tél.
De talán szívem hangját, hozzád viszi a szél.
Refrén:
Mond hány éjszakát, sírhattam át,
néha még látom, kettőnk csillagát.
Mond miért múlhat el, és miért nem felel,
nem értheti senki mit vesztettem el.
Verse:
Már mással álmodsz éjjelente,
másra vársz már régen.
Most tudom csak, hogy mit jelent,
mit jelentett nekem ó-ó.
Refrén:
Mond hány éjszakát, sírhattam át,
néha még látom, kettőnk csillagát.
Mond miért múlhat el, és miért nem felel,
nem értheti senki mit vesztettem el.