A távollét
Dupla KáVé
Megijedtem mint mindig ha valahol a sziréna felhangzik.
Pedig akkor még nem tudtam, hogy számomra és számodra nagyobb veszély nem jöhet minthogy elhagyjuk egymást.
Azóta se feledtem el azt a délutánt, egymást átölelve álltunk az utca forgatagában mintha soha többé nem akarnánk elválni egymástól de én egy eröltetett mosollyal kibontakoztam a karjaidból, lágyan megcsókóltalak és fölényes hangon azt mondtam: Ne félj az elválástól a távollét olyan mint a szél a kis tüzeket kioltja a nagyokat fellobantja, a nagyokat fellobantja.
Viharként tombol már a messzi távol
Felgyúlt a régi tűz a szivem lángol
Eszembe jutnak mind a meghitt órák
Egy ablak és a te kisszobád.
Beláttam én már rég a tévedésem
Azt hittem szalma láng s ellobban szépen
Szivembe markol száz és száz kis emlék
Megöl a messzeség.
Elmúlt egy hosszú év a búcsú óta
Azóta várok én egy hivó szóra
Félek, hogy réges rég már elfeledtél
Úgy kinoz-kinoz a távollét.
Bocsáss meg egyszer még és kezdjük ujra
Szerelmem szivedet majd lángra gyújtja
Megadnék mindent én egy ölelésért
Eggyetlen csókodért.
Bocsáss meg egyszer még.................1x
album címe: Se veled, se nélküled
megjelenés: 1998
hossz: 3:26
kiadó: keressük!
zeneszerző: Modugno Domenico
szövegíró: Bonaccorti Enrica
Modugno Domenico
stílus: electropop
címkék: Feldolgozás
napi megtekintések: 1
megtekintések száma: 5909