Az élet egyhangú vonatán robogunk tova.
Mert az idő nem lassít, inkább nagyon szapora.
S ha akad egy-egy csodás állomás,
Ott az álmok kiszállnak. Nem változik semmi más.
Úgy döntöttem, töltsük jól az estét!
Igyunk sok vért és emésszük egymás testét.
A gyomrunkban lesz a nagy találkozás.
Ahol megengedem, hogy a félelmembe láss.
Keresném a percben az éveket.
Esélyem annyi, mint egyenesben az íveket.
Már jólesik, ha a húsomba vágsz.
Köszönöm, hogy az utamban állsz!
Az élet egyhangú vonatán robogunk tova.
És van, hogy az út nem vezet sehova.
Mert az élet egy éhes rácsodálkozás.
Felemésztjük egymást. Nem változik semmi más.