Verze:
Amikor a tűz már nem lobog,
Akkor lehetünk igazán boldogok!
Kavarjunk vihart meg háborút!
Számoljuk a napokat, mit megéltünk,
Mi tudjuk, hogy ez volt az életünk!
Ez minden, amit megtehetünk még!
Refrén:
Tudom, hogy a szép szó mit sem ér,
A romlott elme a jótól fél,
Az ember megforditva él!
Valahol a folyó is véget ér,
Én hiszem, hogy a kezünk összeér,
Mondd, az ember mit remél?
Verze 2:
Amikor a föld már nem forog,
Testünkben a sziv már nem dobog,
Mit tegyünk, hisz más már nem jutott!
Bánhatjuk a heteket, az éveket,
Hogy ami éltetett, mind-mind porrá lett!
Megbánni mindent késő már!
Refrén: 1x
Refrén: 2x