Piros Ildikó színésznő és Selmeczi György zeneszerző is életmű díjat kap a Magyar Mozgókép Fesztiválon
tovább
Nagy örömnap ez nékünk
Karácsonyi dalok
Nagy örömnap ez nékünk Isten kegyelmébõl.
Ma született Krisztusunk tiszta Szûz méhébõl.
A kis Gyermek oly nemes,
Olyan ékes, kellemes
Ô emberségében,
Mégis felfoghatatlan,
Szóval kimondhatatlan
Ô Istenségében.
Isten Fia támadott tiszta szûz leánytul,
Liliomon rózsaszál! A természet ámul,
Hogy születni látja Õt,
Aki századok elõtt
E világ szerzõje,
Hogy a szent Szûz kebelén
Táplálgatja szent tején
Azt, ki Teremtõje.
Mint az üveg nem törik, napsugár ha járja,
Sértetlen maradt a Szûz, õt hozván világra.
Ó boldog a szent Szülõ,
Kinek teste volt a tõ,
Mely Krisztust termette!
Kinek áldott kebelét,
Tisztaságos szent tejét
Jézus úgy szerette.
Itt az Anya a leány, a Gyermek az atyja,
Ember lett az Isten itt! Föl ezt ki foghatja?
Szolga lett és mégis úr,
Itt van, gyámoltalanul,
Mégis: el nem éred!
Messze, mégis itt jelen,
Kettõs itt a rejtelem,
Ésszel föl nem éred!
Sötétségben születik, ki a napfényt gyújtja,
Istállóban rejtezik, ki a földet tartja.
Rejtik pólyák, szalagok
Azt, aki a csillagok
Ezrét égre szúrja,
Sírdogál és nyöszörög,
Ki az égen mennydörög
S a villámot szórja.
Krisztus, kinek kegyelme minden embert táplál,
Ki a szent Szûz kebelén értünk földre szálltál,
Hittel kérünk, légy kegyes,
Bûneinkért meg ne vess,
Ne taszíts a mélybe,
Üdvözítõ Istenünk,
Halálunkkor légy velünk,
S hívj magadhoz égbe.
Ma született Krisztusunk tiszta Szûz méhébõl.
A kis Gyermek oly nemes,
Olyan ékes, kellemes
Ô emberségében,
Mégis felfoghatatlan,
Szóval kimondhatatlan
Ô Istenségében.
Isten Fia támadott tiszta szûz leánytul,
Liliomon rózsaszál! A természet ámul,
Hogy születni látja Õt,
Aki századok elõtt
E világ szerzõje,
Hogy a szent Szûz kebelén
Táplálgatja szent tején
Azt, ki Teremtõje.
Mint az üveg nem törik, napsugár ha járja,
Sértetlen maradt a Szûz, õt hozván világra.
Ó boldog a szent Szülõ,
Kinek teste volt a tõ,
Mely Krisztust termette!
Kinek áldott kebelét,
Tisztaságos szent tejét
Jézus úgy szerette.
Itt az Anya a leány, a Gyermek az atyja,
Ember lett az Isten itt! Föl ezt ki foghatja?
Szolga lett és mégis úr,
Itt van, gyámoltalanul,
Mégis: el nem éred!
Messze, mégis itt jelen,
Kettõs itt a rejtelem,
Ésszel föl nem éred!
Sötétségben születik, ki a napfényt gyújtja,
Istállóban rejtezik, ki a földet tartja.
Rejtik pólyák, szalagok
Azt, aki a csillagok
Ezrét égre szúrja,
Sírdogál és nyöszörög,
Ki az égen mennydörög
S a villámot szórja.
Krisztus, kinek kegyelme minden embert táplál,
Ki a szent Szûz kebelén értünk földre szálltál,
Hittel kérünk, légy kegyes,
Bûneinkért meg ne vess,
Ne taszíts a mélybe,
Üdvözítõ Istenünk,
Halálunkkor légy velünk,
S hívj magadhoz égbe.
kapcsolódó videók
keressük!
