A magyar kultúra ünnepe Budapesten
tovább
Egyedül
Fire Field
Itt ülök újra,
A korsó sörömbe bújva.
Nagyon kegyetlenül,
Neked megint sikerült,
Pedig annyit kértem csak,
Hogy ne hagyj egyedül.
Egy szerdai reggelen,
Rádöbbenve mindenre,
Ki volt igazán,
Egyedül fontos énnekem.
Csalódtam mindenben,
Hát ilyen az életem…
Erről szól magányos énekem.
Itt vagyok magamban,
Soha nem lesz újra derűs a nappal.
Sötét felhők jönnek,
Az életem nagy ködben
Egyedül a puszta szélén,
Egyedül, mintha tűzben égnék
Elfelejtek mindent,
Elmentél nélkülem innen!
A szívembe égetett seb,
Soha nem gyógyulhat be.
Nem már lesz teljes az életem,
Nélküled nem,
Mert te vagy a mindenem.
Keresem a módot,
Mely begyógyítaná a sebem
S hiába kereslek,
Nem talállak, a szívem megszakad,
De mindhiába.
Ha egyszer visszajössz,
Csak a lelkem lesz itt,
Egy dalba zárva.
Még mindig itt ülök
A korsómat üresen lerakva,
Egy életre búcsúzom.
Vigyázz magadra!
A korsó sörömbe bújva.
Nagyon kegyetlenül,
Neked megint sikerült,
Pedig annyit kértem csak,
Hogy ne hagyj egyedül.
Egy szerdai reggelen,
Rádöbbenve mindenre,
Ki volt igazán,
Egyedül fontos énnekem.
Csalódtam mindenben,
Hát ilyen az életem…
Erről szól magányos énekem.
Itt vagyok magamban,
Soha nem lesz újra derűs a nappal.
Sötét felhők jönnek,
Az életem nagy ködben
Egyedül a puszta szélén,
Egyedül, mintha tűzben égnék
Elfelejtek mindent,
Elmentél nélkülem innen!
A szívembe égetett seb,
Soha nem gyógyulhat be.
Nem már lesz teljes az életem,
Nélküled nem,
Mert te vagy a mindenem.
Keresem a módot,
Mely begyógyítaná a sebem
S hiába kereslek,
Nem talállak, a szívem megszakad,
De mindhiába.
Ha egyszer visszajössz,
Csak a lelkem lesz itt,
Egy dalba zárva.
Még mindig itt ülök
A korsómat üresen lerakva,
Egy életre búcsúzom.
Vigyázz magadra!
kapcsolódó videók
keressük!
