Amikor véget ért a nyár,
Én majd belehaltam annyira fájt.
Aztán jött az ősz, majd rögtön rá a tél,
Még nézem az ajtót, ahol elmentél.
Nem félek, nem kérek, tudom jól, ezt is túlélem.
Van álmom, van vágyam, van még akit megtaláljak.
Mielőtt véget ér az út, valamerre mindig elfordul.
S ha odaértél, arra kérlek, jól vigyázz,
Mert sohasem tudhatod, mi vár a kanyar után.