Kevesebb vetélytárssal sokkal jobb lenne itt minden!
Nem kéne harcolnod, testvér, bent maradnál a ringben;
Ringatott az élet engem is, a bölcsőm tiszta kőből,
amit nem sikerült ésszel, azt megoldottam erőből.
Senki nem szúrt meg, de fáj, de mar, de kést érzek a hátamban...
Muszáj volt mennem innen, így a helyem másnak átadtam...

Mint az ösztön, úgy világít gyertyaként bennem a lélek,
és csak saját magam az, akitől egyre jobban félek.
Gyertyaként világít bennem - de fénye, mint az árnyék.
Ha kilépnék az árnyékomból, a fényedben járnék!
Ezer jóslat a jövőre, egycsapásra már a múltam,
mint a saját magam kára, amiből sosem tanultam.
Mint az élet, mint a vágyak, mint a gyertyaláng, ha fújják
Mint az ostobák, akik tanítják, és akik tanulják.
Mert fáj, ha elhagyod, igen, de jobban fáj, ha elhagynak.
Más-más horgok ezek, tudod, de mind beléd akadnak.
Ha eddig nem tettél semmit, hát ezután se tudsz;
A vége mindig ugyanaz: te nem akarod, de elbuksz...

[:Nekem a régiből a Régi kell: jövőm legyen a múltam!
Nekem Te kellesz, és Ő kell! Egy életre megtanultam,
hogy, ha választanom kell, akkor elég nekem a minden!
Nekem nincs olyan, „Nem"!
Nekem nincs olyan, hogy „Nincsen"!:]


Mondod, hogy nem érzel semmit,
de ne hazudj magadnak!
Az érzéseid soha, csak a szavaid tagadnak!
Egy kép,
egy emlék
a múltba visszarángat;
A vágy, hogy újra ura legyél minden szaros vágynak!
Várnak új spanok, de új az újra, neked soha nem kell!
Az újnak magyarázhatod újra mindent ezerrel:
azt, hogy ki vagy, és ki voltál,
és hogy meddig, és hogy merre?
És hogyha egyszer elbuktál,
akkor újra merj-e?

[:Nekem a régiből a Régi kell: jövőm legyen a múltam!
Nekem Te kellesz, és Ő kell! Egy életre megtanultam,
hogy, ha választanom kell, akkor elég nekem a minden!
Nekem nincs olyan, „Nem"!
Nekem nincs olyan, hogy „Nincsen"!:]