Verse 1.:
De hol van még a világvége?
Amíg nem jön, hát iszunk végre.
Reggel hattól este nyolcig,
Virradattól napnyugtáig.
Az Én rányim, de jól megmondta,
Engem dob a szemétdombra.
Részeg vagyok, de úgy sajnálom,
Bánatomban csak piázok.
Refr.:
Ne félj rányim megváltozok,
Nem kártyázok, meg nem is iszok.
Jó leszek, mint az angyalok,
Majd ha meghalok.
De addig is van hát időm nézze,
Hol van még a világvége?
Eszem-iszom dínom-dánom,
Mulass vélem e világon.
szóló...
Refr.:
Ne félj rányim megváltozok,
Nem kártyázok, meg nem is iszok.
Jó leszek, mint az angyalok,
Majd ha meghalok.
Hát addig is van hát időm nézze,
Hol van még a világvége?
Eszem-iszom dínom-dánom,
Mulass vélem e világon.
szóló...
Refr.:
Ne félj rányi há' megváltozok,
Nem kártyázok, meg nem is iszok.
Jó leszek, mint az angyalok,
Majd ha meghalok.
Hát addig is van hát időm nézze,
Hol van még a világvége?
Eszem-iszom dínom-dánom,
Mulass vélem e világon.
szóló...
Refr.:
Hát ne félj rányim megváltozok,
Nem kártyázok, meg nem is iszok.
Jó leszek, mint az angyalok,
Majd ha meghalok.
Hát addig is van időm nézze,
Hol van még a világvége?
Eszem-iszom dínom-dánom,
Mulass vélem e világon.