Bőrük, mint a tejföl,
selymes, finom bőr!
A fehér srác mind fincsi falat,
szemük ágyba hív!
Megőrjít engem mindig,
hogyha érzem – hogy hozzám ér!
A testem lángol,
a bőröm borzong,
bárcsak meghalnék!
Anyám, ha lát egyet, csak sóhajt;
De szép fehér liliomszál!
Apám viszont levágná…
ha látna a mákvirág hol jár!
Nincs már tőlük nyugtom,
mind izmos, kőkemény!
A fehér srác soha el nem lankad,
holtomig ölelném!
Testét, azt a karcsút,
csókban fürdetném,
kérjen tőlem bármit,
máris megtenném!
Óh, óh, óh, vonzó
édes szexi – minden cseppje méz!
A nadrágja majd széjjel durran,
hogyha énrám néz!
A bátyám szájon kapná,
én viszont az ölembe kapnám!
Apám azt mondja: meg ne engedd!
Én meg azt mondom: rajta, kezdjed!
Jöjj hát, tejfölbőrű,
szép vagy, mint egy lány!
Hajadba túrom tíz ujjam,
jaj, csak ölelj már!
Érezlek már…csak jöjj!
Te szép, édes, csodás!
Jöjj hát, jöjj hát,
Jöjj hát, jöjj hát,
szép fehér srác!