Fordítva élek
Gergely Éva
Meglehet, hogy tévedek,
De fáradtabb már nem lehet az arcom itt, a kirakat üvegében.
Bentről néznek, azt hiszem, én nem látom, de ők igen.
Nem ismernek engem, magamra én sem ismerek.
És lassan tovább indulok,
De félek, messzire nem jutok anélkül, hogy újra- és újraéljem.
Piros volt a lámpa, és rutinból tükörbe néz,
Ahogy megláttalak, tudtam csak az a perc volt a miénk.
Én fordítva élek azóta, igen,
Hogy megláttam arcodat a tükörben,
Azóta fordítva élek.
Ami fent volt, az lent,
Ami lassú volt, most gyorsan pereg.
Én fordítva élek azóta, igen,
Hogy megláttam arcodat a tükörben,
Azóta fordítva élek.
Ami fent volt, az lent,
Ami kint, az bent, itt a szívemben.
Nem tudom, hogy álmodom, vagy tényleg visszafelé forog az óramutató?
Hogy lehet éjfél délben?
Azt sem tudom, hogy vagyok? Ébren, vagy csak álmodom?
Összefolynak nappalok és éjszakák, tudod?
Érkezik a villamos, a megállóban bámulom,
Hogy kinyílik az ajtó, és én éppen leszállok.
Megjöttem, vagy itt vagyok? Érkezem, vagy indulok?
Nem teljes a kép nélküled, és az is zavaros.
Én fordítva élek azóta, igen,
Hogy megláttam arcodat a tükörben,
Azóta fordítva élek.
Ami fent volt, az lent,
Ami lassú volt, most gyorsan pereg.
Én fordítva élek azóta, igen,
Hogy megláttam arcodat a tükörben,
Azóta fordítva élek.
Ami fent volt, az lent,
Ami kint, az bent, itt a szívemben.
Fordítva élek, nappal sötétben, éjszaka fényben,
Mert kereslek téged.
De fáradtabb már nem lehet az arcom itt, a kirakat üvegében.
Bentről néznek, azt hiszem, én nem látom, de ők igen.
Nem ismernek engem, magamra én sem ismerek.
És lassan tovább indulok,
De félek, messzire nem jutok anélkül, hogy újra- és újraéljem.
Piros volt a lámpa, és rutinból tükörbe néz,
Ahogy megláttalak, tudtam csak az a perc volt a miénk.
Én fordítva élek azóta, igen,
Hogy megláttam arcodat a tükörben,
Azóta fordítva élek.
Ami fent volt, az lent,
Ami lassú volt, most gyorsan pereg.
Én fordítva élek azóta, igen,
Hogy megláttam arcodat a tükörben,
Azóta fordítva élek.
Ami fent volt, az lent,
Ami kint, az bent, itt a szívemben.
Nem tudom, hogy álmodom, vagy tényleg visszafelé forog az óramutató?
Hogy lehet éjfél délben?
Azt sem tudom, hogy vagyok? Ébren, vagy csak álmodom?
Összefolynak nappalok és éjszakák, tudod?
Érkezik a villamos, a megállóban bámulom,
Hogy kinyílik az ajtó, és én éppen leszállok.
Megjöttem, vagy itt vagyok? Érkezem, vagy indulok?
Nem teljes a kép nélküled, és az is zavaros.
Én fordítva élek azóta, igen,
Hogy megláttam arcodat a tükörben,
Azóta fordítva élek.
Ami fent volt, az lent,
Ami lassú volt, most gyorsan pereg.
Én fordítva élek azóta, igen,
Hogy megláttam arcodat a tükörben,
Azóta fordítva élek.
Ami fent volt, az lent,
Ami kint, az bent, itt a szívemben.
Fordítva élek, nappal sötétben, éjszaka fényben,
Mert kereslek téged.
előadó:
Gergely Éva
album címe: keressük!
megjelenés: 2011
hossz: keressük!
kiadó: keressük!
zeneszerző: Kálmán Tamás
szövegíró: Kálmán Tamás
stílus: keressük!
címkék: keressük!
napi megtekintések: 1
megtekintések száma: 2556
album címe: keressük!
megjelenés: 2011
hossz: keressük!
kiadó: keressük!
zeneszerző: Kálmán Tamás
szövegíró: Kálmán Tamás
stílus: keressük!
címkék: keressük!
napi megtekintések: 1
megtekintések száma: 2556
kapcsolódó videók
