Eljött az este, ma már semmi nincs tovább,
Megállt az óra, nincsen kattogás.
Csend lett az udvaron és csendes kint a tér,
Csend lép az utcán, csendje kincset ér.
Óriás kezével véd, ha fújna kint a szél,
S átöleli házad, hogyha esőt hozna éjjel az ég.
A nap már elbújt és a holdé lett az ég,
Csendóriás lassan színre lép.
Sötétbe burkolózik az asztal és a szék,
A fény már megpihenni tér.
Párnára hajtott arcod kicsiny tóban víz,
Mely tiszta, s nem fújja épp semmi szél.
A tónak partján már megfürödni kész
Mindaz, kit álmaidban látni vélsz.
Ott lesznek ők, amíg az álmod véget ér,
Amíg az új nap fénye lassanként földet ér.
A nap már elbújt és a holdé lett az ég,
Csendóriás lassan színre lép.
Sötétbe burkolózik az asztal és a szék,
A fény már megpihenni tér.
Nánánáná...