Hiányzol Anyu
Hiányzol,már régen itt hagytál,
de feledni nem feledlek,s szívem visszavár.
Nehéz az élet mióta nem vagy mellettem,
túl gyorsan telik el az idő felettem.
Oly' jó volt gyermekként,hisz voltál nekem,
vigyáztál rám és fogtad a kezem,
szerettél,s nem hagytál magamra,
én voltam Anyuci kicsi kis fia,
akit minden nap vittél játszani,
akinek engedted a Szívedet vezetni,
jöttél értem az óvodába,s mosolyogtál,
s ha eljött a meleg miénk volt a nyár.
Megígérted nekem,hogy mindig velem leszel,
ezért hiszem,hogy még mindig él a szereteted.
Arcod sem feledtem mióta utoljára láttalak,
már örökre bennem él ez a pillanat.
Várlak vissza,bár tudom,már nem jössz,
de emléked lelkembe beköltözött.





Mindenhol téged látlak,
téged érezlek ha megfogok egy tárgyat,
minden hozzám szól mi tiéd volt,
a régi időkről halkan dalol.
Itt hagytál mikor kicsi voltam s védtelen,
de tudtad,hogy nem lesz könnyű,de jó lesz életem,
tudtad,hogy a testvérek majd összetartanak,
érezted,hogy nekünk könnyű lesz a feladat.
Hiányzol mindkettőnknek,nehéz nélküled élni,
hisz már mindketten szerettünk volna hozzád bújni,
öledbe kuporodni,s hallani ahogy nyugtatsz,
de tudjuk,hogy bár nem élsz de velünk vagy.
Félek egy kicsit,nem akarok felnőni,
nem akarok még 23 éves lenni,
maradnék 5 éves és maradnék veled,
de nem lehet,mert nem én uralkodok az idő felett.
Mindent homály fedhet,tovaszállhat bármi,
de emléked örök,s vissza fogunk várni,
amíg csak élünk és létezünk,
mert tudjuk jól,hogy utána örökké veled lehetünk