(Angyal, te hazudtál,
mégis mindig várok rád!
Hol vagy, merre jársz?
Álom vagy, vagy valóság?)
(Angyal, te hazudtál...
Hol vagy, merre jársz?)
1. Volt idő, mikor elhittem
a gyerekmeséket a könyvekben.
Ártatlan lelkem hogy sejtené,
a szép könyvek csak átverés?
Minden gyermek így nő fel.
Ha eljön az idő, hát ébredj fel!
De láttam egy világot magamban,
mit el nem mondhattam szavakban.
Én mondom...
R. Angyal, te hazudtál,
mégis mindig várok rád!
Hol vagy, merre jársz?
Álom vagy, vagy valóság?
Angyal, ha erre jársz,
kopogj hozzám, én vártam rád!
Rég volt, hogy hittem már.
Az életben talán egy angyal vár.
2. Emlékként mégis bennem él,
színes képek s egy új remény.
Gondtalan életem véget ért
- ez valóság, nem képregény.
Irigylem néha a gyermeket:
futhat, játszhat, nevethet.
Mégis egy dolgot nem értek én:
miért kell hinnem benned rég?
Én mondom...
R.
Angyal, te hazudtál...
Hol vagy, merre jársz?
R.
(Angyal, te hazudtál...)