Nem kell bonbon,
hagyjon otthon
minden bókot,
Csókoljon meg most!
Nem kell bonbon, nem kell rózsa, nem kell több levél.
Nem kell más, csak lenne végre Férfi!
Hagyjon már a rímekkel, a vers itt nem segít,
Nem kell más, csak lenne végre Férfi!
Engedtessék meg, egy kissé megszédít kegyed,
Attól tartok, nem lesz, kérem jó így:
Még egy cinkos pillantás és elvesztem fejem
Attól tartok, nem lesz, kérem jó így!
Párdon, ha szabad, a kis kezét magcsókolgatom.
Párdon, ez a valami tévedés, elröppent a gond,
Ahh, oui...!
Párdon, ha szabad a délután, tán megvárhatom.
Párdon, ez a valami tévedés, elröppent a gond,
Ahh, oui, l'amoure...
Fülemüle szól, ha látom,
Kiderül az ég és ég a szív, hogy lángja elemészt.
Szemeiben ég a mámor,
Belehalok én, hogy végre, végre nyújtsa a kezét!
Elakad a szó és én itt
Elepedek, óh, hisz tudja jól,
Magát úgy szeretem,
Úgy szeretem...
Nem kell bonbon, nem kell rózsa!
Párdon, ha szabad a délután, tán megvárhatom.
Párdon, ez a valami tévedés, elröppent a gond,
Ahh, oui...
Párdon, ha szabad, a kis kezét magcsókolgatom.
Párdon, ez a valami tévedés, elröppent a gond,
Ahh, oui...!
Nem kell bonbon,
hagyjon otthon
minden bókot,
Csókoljon meg most!