Ha nem vagy itt,
csak úgy tudom,
igazán mit jelent,
hogy vagy nekem
és én vagyok neked!
Hogy nem vagy itt,
csak most tudom,
mi ez...!
A szív, az agy,
a gondolat,
vér és a lélegzet:
mind te vagy,
nincs semmi nélküled!
Csak félelem,
hogy elveszítelek...!
Jó veled, jó veled,
nekem már te vagy a szó
és te vagy a csend
az életem már
egy része tebenned...!
Jó veled, jó veled:
lásd, ilyen egyszerű ez,
mit mondjak még...?
Mi tudjuk ketten,
ez így lesz mindig már...!
A kádba lépsz
és víz csorog
végig a testeden,
holnap is
majd ezzel ébredek!
A bőrödön
ezüstös gyöngyszemek...!
Míg kávét kérsz,
még mellém bújsz,
mind ez egy pillanat,
de ezt viszem
magammal
egész nap:
a létezőt,
de elmondhatatlant...!
Jó veled, jó veled!
nekem már te vagy a szó
és te vagy a csend,
az életem már
egy része benned...!
Jó veled, jó veled:
lásd milyen egyszerű ez,
mit mondjak még?
Mi tudjuk ketten,
ez így lesz mindig már...!