Christine:

Eljő és énekel,
álmom ködén...
Fölzeng és hív egy hang,
s e hang övé...
Álom és ébrenlét
mezsgyéjén jár,
a Fantom,
kit az Operaház rejt,
itt vár reám...

Fantom:


Hát jöjj és énekelj
együtt velem...
Torz bűvöm fogvatart,
bárhol leszel...
Pillants a lelkedbe
és engem látsz...
A Fantom,
kit az Operaház rejt
itt vár reád...

Christine:

Ki arcod látta már,
holtáig fél...
Álarcod én vagyok

Fantom:

S a hang enyém...

Együtt:
Lelkünk és hangunk így,
ím eggyé vált...
A fantom,
kit az Operaház rejt
reám...
itt vár
reád...

Fantom:

Száz lázas képzeted,
most mind kigyúlt...
titkom már rég tiéd...

Christine:

Kísért a múlt...

Együtt:

Zord árnyak sűrűjén,
az éj leszállt...
A Fantom,
kit az Operaház rejt,
reám...
itt vár
reád...

Fantom:

Énekelj, ó Angyala a zenémnek...
Még! Énekelj nekem!...

Christine:

Ő hív...
A Fantom az ki szólít...

Fantom:

Énekelj, Angyala a Zenémnek
Énekelj!
Énekelj!