Angel:

Porba hullanak szavaim,
Messzire elszállnak rímeim,
Megszűnnek létezni megőrzött kincseim,
Pedig van célja a soroknak,
Sorakoznak csak te érted,
Ez a dal hozzád szól, bár tudom, te nem kérted,
De azzal, amit tettél, ezt mégis elérted,
Szívemet egy szép napon darabokra széttörted,
Az éles tört beledöfted, ez volt, mi megtört engem,
Így meggyötörten feküdtem lenn
A földön, könnybe, vérbe fagyva,
Egyedül hagyva, nem vártam én már jobbra,
Most mégis itt állok előtted egy-egy pillanatra,
Hogy emlékeztesselek arra a napra,
Mikor elhagytál, eltiportál, mint egy undorító férget,
Mert azt hitted neked én már semmit nem érek!

Ref. (2x)
Emlékezz ki vagy – vagy ki voltál te régen.
Emlékezz ki vagy – miket ígértél szépen.
Emlékezz ki vagy – s nézd most mivé lettél.
Emlékezz ki vagy – mára mindent tönkretettél.

bEne:
Egyszer én azt hittem, hogy neked mindenben segíthetek,
hogy ha itt leszel mellettem, akkor erőt meríthetek,
belőled, mert nem bírom nélküled,
minden szavam és tettem üres és rémület,
mert ha nem vagy itt velem, félek magamtól,
attól, ami előjön belőlem olyankor,
amíg lent szenvedtél a mélyben, a porban,
mindig arra vártál, kitől a szíved meg-meg dobban.
Nem megmondtam? Hát igazam lett – abban,
hogy eldobtad, ki neved véste a – falba,
ó én marha, mért hittem neked,
mitől bíztam abba, hogy örökké foghatom a – két kezed,
hát ég veled Mindenem,
mindent köszönök neked, hogy meg – élhettem,
hogy te legyél a kincsem, de
egyet ne feledj, emlékezz ki vagy…

Ref. (4x)
Emlékezz ki vagy – vagy ki voltál te régen.
Emlékezz ki vagy – miket ígértél szépen.
Emlékezz ki vagy – s nézd most mivé lettél.
Emlékezz ki vagy – mára mindent tönkretettél.