Arról beszéltél,
semmi ötlet el nem vetél,
de mégis elmentél,
minden megtörténhet,
de ez nem így van, pedig te mondtad,
akkor nézz csak magadba, ezt hogyan is gondoltad?
Lehet hogy a szívem nem akartad,
de nem tiltottam nyugodtan elmondhattad,
”Jaj de csini az órád”
hát inkább szopd le az anyád,
nem kell az állarcod,
szóval vedd fel a kabátod,
és takarodj, nyújtom a karom,
arra van az ajtó, nehogy már te legyél a „Nagy Óhajtó”,
maximum a nagy Csaló, na Csáó!


(Refrén): Mikor velem szemben felálltál,
nem tudom mit vártál.
A mosolyod már nem csábít,
a szemed már nem kábít,
és minden emlék búcsút int.
Mikor velem szemben felálltál,
nem tudom mit vártál.
A mosolyod már nem csábít,
a szemed már nem kábít.


Inkább csak taszít,
mikor teszed a jó pofit,
vagy csak mondod, milyen édi a pasid.
Mindig mondom, bebaszik, ha érdekel a dolog,
de mégis meghat minden egyes mondatod.
Csak gondolok, és álmodok,
hátha eltakarodnak az Ámorok.
Egyet kérdezel: „Mi a baj?”
mindig mondod, hogy nem szeretlek,
de én hozzád képest Istenként kezellek. Neked nem mindegy hogy mit érzek?
Úgyis azt mondod, neked elég egy fiú társasága,
mégse tudod mi a szívem bánata.
De már csak egy régi kérdés áll elém,
miért nem SZERETTÉL ??


(Refrén): Mikor velem szemben felálltál,
nem tudom mit vártál.
A mosolyod már nem csábít,
a szemed már nem kábít,
és minden emlék búcsút int.
Mikor velem szemben felálltál,
nem tudom mit vártál.
A mosolyod már nem csábít,
a szemed már nem kábít.

Akadályokba botlunk,
és sok dologra nem számítunk.
De mit képzelsz,
hogy csak úgy elküldesz?
Remélem, nem hiszed, csak úgy belenyugszom,
ide erre a lapra vetem bánatom.
Bosszúvággyal távozom,
árulom a rakatom,
amíg azt nem mondod, „Sajnálom”.
De végül is leszarom,
csak a hatalmas váradat gyalázom,
ha kell, lehányom, mert utálom,
de ha kell odébb rúgom,
fáj kimondanom,
de könnyes szemmel búcsúzom.


(Refrén(2x)): Mikor velem szemben felálltál,
nem tudom mit vártál.
A mosolyod már nem csábít,
a szemed már nem kábít,
és minden emlék búcsút int.
Mikor velem szemben felálltál,
nem tudom mit vártál.
A mosolyod már nem csábít,
a szemed már nem kábít.
(Csákány Levente Csáky – Már nem 2011-12-01).